” A világ elfelejtett kinyilatkoztatni és az emberek nem tudják, hogy rajtuk kívül más fajok is léteznek. Nem csak mi élünk ezen a bolygón és az univerzumban, lehetnek más életek is. Minden napszakban van lehetőségünk ezt elmondani, de időt húzunk és a kapuk bezárnak.
(részlet 3. oldal)
Amikor a Keidoposzi ütközés csatáinál már túlszárnyaltuk önmagunk erejét, akkor vált világossá népünk és nemzetünk számára, hogy már nem tud ezen a bolygón élni.
A dualitáson azt értem, amikor eggyé válunk Istennel, mert Ádám a teljes tökéletesség, akiben jelen van Isten. Ennek következtében az ember ellenszegült e tökéletességnek és teremtésbe kezdett, mert felismerte magában a vágyat. Ez kihatott a testre, így létrejött belőle a “teremtő erő” képmása Éva.
A szülő és a gyermek közötti kapcsolat érzésben nyilvánul meg kettejük között. És ahogy felnőttként visszatekintünk a gyermekkorunkra, mindent szépnek látunk, még a nehézséget is. Hogy miért?
Mert valami megváltozott, ami visszahozhatatlan…
Látod, pirkad már! Én a kábulatból lassan felébredek, hajnal van még. Tudom félreértettél, de nincs okod, mert itt vagyok veled s visszavárlak, mint ahogy eddig is tettem e testben.
Olyanná válsz, amilyen lenni akarsz, mert az ösvényed “több szálon” vezet téged. Kérlek, előre nézz ne a külső határok nélküli világba!
Igazán ott érted meg, hogy mi az utad.
Hidd el, nem tehetsz mást! Engem is félreállított a sors. Emlékszel?
© 2024 Oyun (Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll)