A napsütés kezdetén indult a történetem, vagy a holdnak árnyékában már nem tudom.

Kérlek, szánj rám az idődből 3 percet!

Témám: a karma, illetve a kollektív és egyéni megrekedtség.
Nem könnyű elkezdeni, mert minden újrakezdés nehéz. Kell hozzá egyfajta önfegyelem és érdekeltség annak irányába, hogy talpra állj.

Buddha tanítása azt mondja: van szenvedés.

Az élet velejárója a sorsnak, és ezen belül vannak a megpróbáltatások. Valljuk be őszintén, sokan átmentünk már különböző csalódásokon, melyet nem sikerült megoldanunk. Sok ösvény van, ezért mindenki viszi a vállán a terheit és észre sem veszi, hogy már régen megoldotta a feladatát, mégis cipeli tovább.

Figyeljünk egymásra!

Annyi ártás, harag és békétlenség van a világban, nem beszélve a szegénységről.
Sokszor olyan kegyetlen az élet.

Emlékszem évekkel ezelőtt egy ismerősöm azt mondta nekem: miért nem írsz a boldogságról, hiszen spirituális ember vagy. Mégsem írtam.

Aztán később megértettem, hogy miért nem.
Hogyan lehetsz jóllakott, ha az életben maradás a cél! Akkor miről mesélj? A boldogságról vagy a vágyakról? Mert ha bármit kivetítesz magadnak, újra csapdádba kerülsz. Egyfajta körforgás, ami árt, mint használna. És ez nem jó!

A felismerések kezdetén mindent másként lát az ember és örömmel tapasztalja a szellemi táplálékot, hiszen minden sikerül. De a karma elől nem tudsz kitérni, az megtalál bárhol vagy.

Merjünk szembenézni a hétköznapokkal, és ha nem megy, akkor változtassunk rajta, amíg lehet!

Elmondom neked, hogy mire gondolok: az erdőben járva a fának sok lombja van és árnyékot ad a pihenéshez. Ha napsütésre vágysz, nem ülsz le a fatövében a lombok alá, mert nincs szükséged az árnyékra. Ki ülsz a rétre a virágok közé, hogy süssön rád a nap. Nemde?

A szavak rózsafüzérei sokszor becsapnak téged, ha nem őszinte embertől jön, mert a fa lombja alatt béke van, és nem mozdul el, csak ha vihar éri. Nem könnyezik, ha bánat éri, az eső elől nem menekül, hiszen táplálja őt a növekedésben. Egy idő után lassan megerősödik, és nem hagyja el a helyét, mert gyökerei megalapozottak s rendezettek.

Ilyen a meditáció. Ha tudod, hol a helyed, védett vagy e rendezésben. Ez jó!

Előfordul az utadon bántalom, érhet kár, lehet árvíz. Lehetnek nehézségeid, melyből lábra kell állnod, mert eddig a szemed nem szokta meg a fényt, hiszen az “árnyékvilágban” élt. Most itt tartunk. Ez nem más, mint a földi életünk.

Mit gondolsz, mire akarlak figyelmeztetni?
Előbb gondold át, az eddig tanultakat és kérlek, ne siess előre! Ne akard gyorsan megérteni az életet, mert nem lehet!