Buddha harmincöt éves korában világosodott meg és élete hátralevő része azzal telt el, hogy a Tant, átadta tanítványainak és arra buzdította őket, hogy ugyanezt tegyék …

A buddhista hagyomány teljes mértékben elismeri, hogy a bölcsességnek és a tan felfogásának különböző szintjei vannak. Ennek megfelelően a bölcsességnek, (pradnya) három, egymástól jól elkülöníthető lépcsőfokát különbözteti meg, melyen fokozatosan lehet haladni.  

„Belül keressétek a fényt, önmagatokban leljetek menedéket! Vezéreljen az igazság, mint fény a sötétben, mert az lehet csak menedéktek! Magatokban, ne másban higgyetek!” / Buddha /

Az ego kapcsolata a tudathoz folyamatos vizsgálódást jelent s közben megfigyeljük, hogy milyen a  világ… Minden embernek más a jelleme, ez lehet külső – belső folyamat, melyet ingerek váltanak ki és létrejön a tapasztalás.  A világegyetemnek a száma gyakorlatilag megszámlálhatatlanul sok és a tér végtelen…

 A buddhista kozmológia nemcsak időben szélesebb, mint a nyugati, hanem térben is. A buddhizmus számtalan világegyetem létezéséről beszél, melyben sok más lakott világ is van. Ezekben a lények éppúgy a Samsara feltételei között élnek és életről – életre vándorolnak, mint ahogyan mi emberek tesszük a saját világunkban.

A világegyetem nem statikus, ciklikus idő szerint a körforgás határozza meg, ezért van egy kitáguló, terjeszkedő rész  és egy összeszűkülő rész. Egy világrendszer (galaxis) létének idejét nevezik egy nagy kalpának (mahákalpa). Egy nagy kalpa négy eonból áll (a ciklusban elfoglalt hely szerint osztva). A végén elpusztul az egész, csak a legfelső isteni világok maradnak meg. Ez azt jelenti, hogy minden világrendszerhez saját felső és alsó világok tartoznak.