​​​Érdeklődésem: a 19. sz. Dzsamgön Kongtrül Lodrö Tajé munkássága, (1813-1899) műveit és életmunkáját olvasva felismertem benne a gyakorlati igényt, amit most megosztok veled.

​Dzsamgön Kongtrül élete és munkássága:

​​Dzsamgön Kongtrül Lodrö Tajé (1813-1899) Négy éves volt, amikor rátalált a Fehér Mandzsusrí meditációs szövegre és magában elkezdte recitálni. Kisgyermekként számos látomása volt. 1815-ben Szönam Lodrö a Menri kolostor – apátja látogatást tett Kongtrül falujában, levágott egy tincset a gyermek hajából és a Tendzin Jundrung nevet adta neki. Ezt szerzetessé válásáig viselte. 1827 körül apját, Szönam Pelt, és más tagját politikai gyilkosságban való bűnrészesség miatt letartóztatták. És az anyja arra bíztatta Kongtrült, hogy vállalja a kolostori életet, itt 14-éves.

Tanítójára mély benyomást tett Kongtrül a bön tanokban való jártasságáról, ahogyan képes volt előadni. Elküldték őt Szecsenbe tanulni. 1831-től beavatást kapott a nyingma iskola elméleti – gyakorlati részéhez. 1832-ben Tutob Namgyeltől megkapta a teljes buddhista  szerzetesi beavatást, a nyingmapa és gelugpa iskolák hagyományainak megfelelően, amely leszármazási vonala. – Egész életében töretlen volt lelkesedése a tudatosság természetére való ráébredésben. 30-évesen Kongtrül több mint hatvan, Tibet iskoláinak az ezoterikus vonalait ismerte tanításokat kapott és megerősítés. Megvizsgálta előző életeit pl. Vairócsana, Ánanda.
Pelpungban Pema Nyindzse szitu és más szellemi vezetők irányítása alatt Kongtrül gyorsan fejlődött. Pelpungba, a Kagyü iskola kelet-tibeti központjába, Kongtrült „kagyüpának” kezdték tekinteni, és csökkent a régi hagyományok iránti érdeklődése (nyingma).

Azonban hamarosan észrevette, hogy ami a tudatában történik, az karmikus akadály. Álmai során újra kapcsolatba került a régi hagyományokkal, és egy része felfedte előtte az elrejtett tanításoknak a rejtekhelyét. Olyan mesterekkel találkozott, mint: Atísa, Sántidéva és Csandragómin, így a „ A Végtelen Belső Képességek Bódhiszattvája” nevet megkapta. A fő székhelye 1.- órányi járásra volt a Pema – kolostortól és végül itt jött létre egy általa vezetett hároméves elvonulási központ. Kongtrül itt alkotta meg irodalmi munkáit, jó részét, beleértve a – Minden Tudás Megszerzését és a Tudás Végtelen Tengerét. 

Kongtrüllel egyedül az anyja és (anyja halála után) unokahúga osztotta meg a szállását, segített neki a házi munkában. Környezete mindig szerény volt, a házában az egerek és a patkányok megették a drága könyveit. Számtalan tanítás és hagyomány titkos birtokosa volt, és kritikusan szólt a kortársiról.
61- éves korában Pelpung kolostorban pár szerzetes vitát indított, hogy őt és Wön lámát rossz hírbe keverjék. – Mert képtelenek voltak elfogadni Kongtrül látomásait és a tanítás hozzáállását. Később kivizsgálták az ügyet és megszűnt a vizsgálat a felelős szerzeteseket letartóztatták. Wön láma – Kongtrül egyik mestere volt, ezért Kongtrül 14 – éven keresztül nem lépte át a Pelpung kolostor küszöbét.

​Kongtrül különböző tárgykörökben több mint kilencven művet írt – szerkesztett. pl.: szertartások, tanulmányok, orvostudomány, asztrológia, nyelvtanról és más tárgyakról. Ő volt az, aki Tibeti nyelven írt buddhista irodalom-összegzést, amit előtte a 14.-15. században rendszerezték. 36 éves korában – Dzsamjang Kjence Vangpotól megkapta a Kálacsakra Tantra és más tanítások beavatásait. Ez volt pályafutásának a fordulópontja. Buddha is megjósolta Kongtrülnek az életét.

Megírta: A Tudás Végtelen Óceánját, ez tanulmányt tartalmaz. Ez a buddhizmus felülmúlhatatlan bölcsessége, ami belső boldogságot és jólétet hoz az emberiségnek.  

A fordításban szanszkrit és tibeti szakszavakat kellett angolra fordítani és nem tudták pontosan értelmezni, viták alakultak ki, mert a szöveg túl szakmai volt. Kongtrült sikerek és kudarcok követték egymás után, ezért Kalu rinpocse eredeti meglátása segítette tovább és folytatta munkásságát. Megőrizte az ősi tisztaság eredetét.

Tibetben: Kalu rinpocse (1905-1989) A Tudás Végtelen Óceánjának a fordításával az volt a szándéka, hogy az angol fordítás legyen minden nyelven fordítva. Ezért 1988-89 telén egy három- hónapos megbeszélésre összehívta fordítóit – Buddha megvilágosodásának színhelyére, Bódhgajába – és Kalu rinpocse 1990. szeptember 17-én úgy halt meg, ahogyan élt, a meditáció – ragyogó békességében megnyugodott, és megtisztult tudattal távozott.

1990. szeptember 17-én (18) és újra testet öltött (Jamgon Kongtrul Rinpoch) ebben a világban. Ő jelenleg a Szónandai Kolostorában tartózkodik, ahol időnként megjelenik a fordítók házában, ellenőrizve a fordítók tevékenységét.

Kalu Rinpocse utolsó tanítása:

A dharma megértésének és gyakorlásának a szellem a gyökere. A szellem az, ami a szamszarában vándorol, és a szenvedést tapasztalja. A szellem lép túl a szenvedésen – vagyis eléri a buddha állapotot – és ezt követően az összes lény javáért cselekszik.
A szellemen kívül semmi sincs a szamszarában vagy a nirvánában. Éppen ezért különlegesen fontos, hogy megértsük a szellemet.

Buddha alapvető tanításának a karmáról szóló tanítást tekintjük, ami a tett, az ok és az okozat kapcsolatát magyarázza. Ennek oka az, hogy ha az ok és okozat függvényében megfelelően cselekszünk, akkor az önmagunk és mások ellen irányuló ártó tettek eltűnnek, és az erény növekedik. Ezáltal lehetőségünk nyílik rá, hogy felhalmozzuk az erényt, a bölcsességet, és   végül elérjük a buddha állapotot.

Oldalak: 12