Látod, pirkad már! Én a kábulatból lassan felébredek, hajnal van még. Tudom félreértettél, de nincs okod, mert itt vagyok veled s visszavárlak, mint ahogy eddig is tettem e testben.

Ülök az ágyam szélén s hallgatom a belső zeném… Látom kék az ég, felkél a nap és indul a sors… Lábujjhegyen kilépek a testemből és vigyázok rád, hogy ne sérülj! A szobámból lassan kiosonok…  Most itt vagyok!

Készül a nap s beburkolódzik újra a szív, mert az ég hátára veszi a batyuját. Vihar készül. Én visszabújnék ágyamba, de már nem lehet. Elmélázom a múlton és szárnyakat ad a jövőm…

Kávémat megfőzöm, lassan felébred testem, most itt vagyok újra veled. Megérkeztem. De jó, ez kell nekem!

A pillanat köpenyébe bújni és melegen lenni a tűznél, így már nem fázom. Mert belső tüzem mindig lázban ég s átmelegíti a szobám falát. Ki kemencémhez ül meleget kaps megérzi erejét.

Kérlek, fogadd el!

Ne tétovázz, mert így működik az élet és így működik a test.  Az embernek igénye van a szellemi énre és a megismerésre, hogy  hazataláljon, mert ettől nemes a szív. S gyógyulni kell, ez minden vágya.

A külső viszonyok itt már nem érvényesek, mert a belső világa régen megszületett. Mindez méltósággal, mert ez által fejlődik a lélek…