Címke: idő 1 / 2 oldal

Emlékezünk

Emléked mindig itt van velem a fa árnyékában…
Mégis a kószáló esőben,
mezítelen testtel kergetem az álmaimat.

Megnézem >

Soha ne veszítsd el az álmaidat

Fotó: Öcsikémmel (1965)

Az álmaink mindig velünk ébrednek akkor is, ha egyedül vagyunk ebben a végeláthatatlan világban. Én is így voltam. Gyermekkoromban indult és azóta is vele ébredek, mert „mindketten ebben élünk” a valóság varázsában…

Megnézem >

A szürke fényben

Fotó: Eszti néni (1970)

A korsómba szürke kavicsokat tettem,
S benne megszépült, letisztult minden.
Ami fájt régen elveszett,
Zsinórral engedtem le a redőnyt…

Megnézem >

Szamszára

Könnyek, melyek magába zárják a kezdetet,
Hiszen nem maradt más, csak a vég.
TE elmentél, s nem voltak bennem szavak.
Nem tudtam megformálni az érzést.
Mivel átformált engem az életnek vize
És „formára bontott” egy pillanat alatt,
Mert jégcsapok csüngtek le ajkamon.

Megnézem >

Bhava

Itt lakozik bennem a csend,
S körülvesz az üresség természete.
Védetté vált erőtlenné, így átalakult.
Fogságban tart, ezért ekébe fogom.
Aratok – vetek e magból s jóllakottan távozom.

Megnézem >

Öcsikémhez …

Szeretett Testvérem:
Gaburi Kálmán
(1964-2020)

Az elmúlás fáj: már nem kopognak lépteid, nem vagy közöttünk, nem látom szemedben a fényt,
mert Istennek adtad.

Megnézem >

Napi idézet #21

” A változás mindenkit megvisel, megtépázza az ember idegeit. Mindenki vár valamit, de nem tudja mennyire valós vagy sem. Ezért napokat téblábol a semmiben, mert nem tud mit kezdeni az idejével. “

Megnézem >

Karma

Az ember tökéletlen harca és eredménye a létbizonytalanság, melyen javítani kell lelki és szellemi szinten. A bizonytalan cselekvésből, bizonytalan eredmény lesz, ezért fontos a tanulás rész, mert a belső úton fejlődnünk tovább… Ez a valóságunk magva, amit meg kell értenünk és felszínre hozzuk a helyes cselekvést.

Megnézem >

Az idő

Az idő meghatározó, ezért a felelősség nagy és dönteni kell. Az ember átviszi vagy megoldja a feladatát. Itt most két lehetőség van, nincs több. Szánunk magunkra annyi időt, hogy megváltozunk és a valós szellemi énünket megismerjük vagy sem. Hogy milyen eszközzel nyúlunk bele, és hogyan változunk, csak rajtunk múlik.

Megnézem >

Felhőtlen felhők

A magány pirkadat mámorába
szédülten esem, rogyom le.
Vár reám valahol a néma csend,
mely fülemet átsüti
őrjítő hangjával.
Kottalapok végtelen hangjegyei
szólalnak meg fejemben.

Megnézem >

1 / 2 oldal

© 2021 Oyun

error: Content is protected !!