A türelem és az önmagadhoz való hűség szerepe egy belső ritmus, várakozás… A belső utad nem az időhöz igazodik, és nem halad gyorsan. Tempója lassú és békés, – nem vár határidőre eredményt. A szellemi folyamatban nem lehet sietni – csak elmélyülni.

A türelem itt nem passzivitás. Nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várod, hogy „megérkezzen valami”. Hanem azt, hogy megtanulsz benne maradni abban, ami épp van. Akkor is, ha nem kényelmes. Akkor is, ha nem tudod merre tart.

A türelem az a tér, amiben megérik az igazság. Mert vannak válaszok, amik csak akkor jönnek el, amikor nem erőlteted ki őket. Csak figyelsz. Ott vagy. Lélegzel. És közben valami belül lassan elmozdul.

Ehhez pedig elengedhetetlen: a hűség önmagadhoz.

Sok helyen próbálhatnád – más minták szerint, más utakon vagy más szerepekben. De az önazonosság csak akkor marad élő benned, ha nem árulod el önmagad. Akkor is kitartasz a belső igazságod mellett, amikor már senki sem hisz benned!

Éppen ezért jó, mert nem látványos, és nem tapsolják meg.

Hűnek lenni önmagadhoz azt jelenti: Nem cserélem el az igazságomat valami ideiglenes elfogadásért. És ez a belső lojalitás lesz az a tartás, ami végigkísér — csendesen, de rendíthetetlenül.

Türelem és hűség – két láb, mellyel járhatóvá válik az út. A tiéd, ami visszahozhatatlan eredményt szül benned. Ez a türelem önmagadhoz — talán az egyik legmélyebben átható, és érezhető, mert a legtöbb belső munkát igénylő viszonyulás, amit tanulnunk kell.

A legtöbbször nem másokra vagy türelmetlen — hanem magadra.
Amikor azt érzed; már rég tudnom kellene, miért nem vagyok túl ezen, vagy ez még mindig fáj, és már meg kellett volna értenem… Akkor félreértés nélkül a saját ritmusodat bántod.

A belső átalakulás nem kér időkeretet. Nem sietett, mert nem igazodik hozzád. Olyan, mint egy növény: a saját ideje szerint hajt ki… És nem gyorsabban, csak mert te sürgeted.

A türelem önmagadhoz azt jelenti: „Megengedem magamnak, hogy ott tartsak, ahol most tartok.” Még ha fáj. Még ha zavar. Még ha nem illik bele abba a képbe, amit mások (vagy épp te magad) elvársz tőle. Ez a türelem nem gyengeség — hanem együttérzés. Mert belül, a mélyben, történik, akkor is, ha te nem látod.

Néha a legnagyobb mozgás pont akkor zajlik benned, amikor kívül csend van. És ez a türelem a bizalom egy formája, mert bízol benne, hogy az utadnak van értelme — még akkor is, ha nem érted most.

Türelmesnek lenni magaddal nem azt jelenti, hogy mindent elfogadsz magyarázat nélkül. Hanem azt, hogy nem vágod el magad attól, aki most vagy. Mert onnan indul minden, ami valódi lesz benned.

Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂