Új Korszak

(részlet)​

Amikor a Keidoposzi ütközés csatáinál már túlszárnyaltuk önmagunk erejét, akkor vált világossá népünk és nemzetünk számára, hogy már nem tud ezen a bolygón élni.

A határok nélküli világról

A mesém nem ma kezdődött, mint ahogy neked sem. Elteltek az évek és sodródtam az árral. Jött a kíváncsiság és bizalmatlan lettem, mert szerettem volna tapasztalatot gyűjteni.
Kérlek, ne légy szomorú, sem bizonytalan!
Elfáradtál?
Vedd az akadályokat egyszerűen, és láss az emberi szívbe!

Megnézem >

Csiszolatlan gyémántok

Keresem az igazat, keresem a hamisat, mely lávaként betakar a hó leple alatt.
Hideg tűzrózsáival
infraként süti arcomat.
Virraszt mellettem
a mélységes sötét honban,
mely tudatom,
s tudatalattim rejtett kincse,
mi én vagyok, önmagam.

Megnézem >

A szürke fényben

Fotó: Eszti néni (1970)

A korsómba szürke kavicsokat tettem,
S benne megszépült, letisztult minden.
Ami fájt régen elveszett,
Zsinórral engedtem le a redőnyt…

Megnézem >

Az alkony fohásza

Alkonyodik. S én tétlenül nézem a csendet…
Talpam alatt a patak csobogása.
Elsuhan, visz – sodor magával az élet… S én nem látom át, mert nem tehetem.
Vigaszom vagy, mint egy csokor virág, melynek illata eltelít.

Megnézem >

Filozófia

Buddha harmincöt éves korában világosodott meg és élete hátralevő része azzal telt el, hogy a Tant, átadta tanítványainak és arra buzdította őket, hogy ugyanezt tegyék …

Megnézem >

Dualitás

A dualitáson azt értem, amikor eggyé válunk Istennel, mert Ádám a teljes tökéletesség, akiben jelen van Isten. Ennek következtében az ember ellenszegült e tökéletességnek és teremtésbe kezdett, mert felismerte magában a vágyat. Ez kihatott a testre, így létrejött belőle a “teremtő erő” képmása Éva.

Megnézem >

Bhava

Itt lakozik bennem a csend,
S körülvesz az üresség természete.
Védetté vált s erőtlenné, így átalakult.
Fogságban tart, ezért ekébe fogom.
Aratok – vetek e magból s jóllakottan távozom.

Megnézem >

Hajnalodik

A szülő és a gyermek közötti kapcsolat érzésben nyilvánul meg kettejük között. És ahogy felnőttként visszatekintünk a gyermekkorunkra, mindent szépnek látunk, még a nehézséget is. Hogy miért?

Mert valami megváltozott, ami visszahozhatatlan…

Megnézem >

Kék az ég

Látod, pirkad már! Én a kábulatból lassan felébredek, hajnal van még. Tudom félreértettél, de nincs okod, mert itt vagyok veled s visszavárlak, mint ahogy eddig is tettem e testben.

Megnézem >

Virrad már

Thomas Benjamin Kennington – Hajléktalan (1890) –

Olyanná válsz, amilyen lenni akarsz, mert az ösvényed “több szálon” vezet téged. Kérlek, előre nézz ne a külső határok nélküli világba!
Igazán ott érted meg, hogy mi az utad.
Hidd el, nem tehetsz mást! Engem is félreállított a sors. Emlékszel?

Megnézem >

1 / 2 oldal

© 2022 Oyun (Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll)