(részlet 3. oldal)
Amikor a Keidoposzi ütközés csatáinál már túlszárnyaltuk önmagunk erejét, akkor vált világossá népünk és nemzetünk számára, hogy már nem tud ezen a bolygón élni.
Címke: tér
Itt lakozik bennem a csend,
S körülvesz az üresség természete.
Védetté vált s erőtlenné, így átalakult.
Fogságban tart, ezért ekébe fogom.
Aratok – vetek e magból s jóllakottan távozom.
Keresem az igazat, keresem a hamisat, mely lávaként betakar a hó leple alatt.
Hideg tűzrózsáival
infraként süti arcomat.
Virraszt mellettem
a mélységes sötét honban,
mely tudatom,
s tudatalattim rejtett kincse,
mi én vagyok, önmagam.