Itt lakozik bennem a csend,
S körülvesz az üresség természete.
Védetté vált s erőtlenné, így átalakult.
Fogságban tart, ezért ekébe fogom.
Aratok – vetek e magból s jóllakottan távozom.
Címke: tér
Keresem az igazat, keresem a hamisat, mely lávaként betakar a hó leple alatt.
Hideg tűzrózsáival
infraként süti arcomat.
Virraszt mellettem
a mélységes sötét honban,
mely tudatom,
s tudatalattim rejtett kincse,
mi én vagyok, önmagam.
(részlet)
Amikor a Keidoposzi ütközés csatáinál már túlszárnyaltuk önmagunk erejét, akkor vált világossá népünk és nemzetünk számára, hogy már nem tud ezen a bolygón élni.
Ettől sokkal több kell nekünk. Megfoghatóbb, amit mi fedezünk fel, mert nem vagyunk letelepítettek. Ezt Isteneinkkel próbáltuk megértetni, de nem akartak beleegyezni.
Érzelmeink viharában, felhevülten indultunk el a bolygónkról, hogy tárgyalásokat folytassunk. Amikor e bolygón vészjósló düh tört ki, melyet ők okoztak nekünk és mentettük, ami még menthető. Főként családtagjainkat, gyermekeinket és mások gyermekét, akin lehetett segíteni, mert egy olyan vegyszereső tömege zúdult le a földre, ami ellen már nem tudtunk mit tenni, végül minden elpusztult.