Buddha az ébredés csendjét hozta el — megtanította, hogy a szenvedés nem végzet, hanem egy ajtó, amelyen átlépve felszabadul a lélek. Útja befelé vezetett, a tudat tiszta tükréhez, ahol a ragaszkodás lassan lehull, és a béke otthont talál.
2 / 4 oldal
A felnőtté válás szakaszai – egy belső utazás egy kezdet, ami a gyökerektől indul. Leszármazási ág, vérvonal, családi történetek – örökségek, melyek nemcsak a nevünkben, de a lelkünk mintázatában is ott rejlik.
A változás csendes érintése:
A hegytetőn álltunk. Ő csak figyelt, csendben, a völgy felé. S én ott voltam előtte, a múltam minden nyomával a szívemben. A szegénység íze érintett meg, és a nélkülözés hidege, ami egy hosszú hallgatásnak volt a súlya. Minden bennem volt.
Napi gondolatok (1. rész)
Az új korszak könyvem után nem gondoltam, hogy az életem gyökeresen megváltozik, és egy reggel arra ébredtem, hogy talán az utolsó napokat élem.
Hogy mi a szerelem?
Egy sorsszerű találkozás, egy mély lélek-kapcsolat – vagy karmikus beteljesülés, ezt nem tudhatjuk. De gyakori, hogy nemcsak egy új kapcsolat születik meg, hanem egy régi történet folytatódik tovább…
A türelem és az önmagadhoz való hűség szerepe egy belső ritmus, várakozás… A belső utad nem az időhöz igazodik, és nem halad gyorsan. Tempója lassú és békés, – nem vár határidőre eredményt. A szellemi folyamatban nem lehet sietni – csak elmélyülni.
Mit jelent önazonosnak lenni?
A szellemi ébredésről valójában keveset beszélünk – mert nem beszélni kell róla, hanem dolgozni vele. Belül, csendben.
Az összhang egy belső varázs. Először lopakodva jelenik meg – félénken, de annál mélyebben hat. Nem kívülről jön, nem valaki adja, és nem is tanítják.
64 évesen az ember másként szeret. Nem birtokolva, nem bizonyítva – hanem megengedve, látva…