Túl kell tenned magad mindenen, ami bánt – az igazságtalanságokon, a hazugságokon –, mert csak a lelked mérgezed.

Ez a gondolat arra hív, hogy ne engedd meg a külső világnak, hogy elvegyék tőled a belső fényedet. Amikor sérelmeket hordozol, valójában önmagadat kötöd meg. A szabadulás kulcsa nem a másik ember változása, hanem a te döntésed, hogy nem ragadsz bele a keserűségbe.

Ne változz meg, maradj önmagad.
Az igaz szó és a tiszta szív a legbiztosabb útmutató… Ha megbántanak, ne hagyd, hogy letérítsenek a saját utadról. Az igazi erő akkor születik, amikor hű maradsz önmagadhoz és a Lelkedhez – még akkor is, ha körülötted minden változik.

Azoknak, akiknek fontos voltál, mindig az is maradsz.
Ez emlékeztet arra, hogy a szeretet és az őszinte kapcsolatok időtállóak. Akik szívből látnak téged, nem a körülmények miatt szeretnek, hanem azért, aki vagy.

Az élet igazságtalanságai nem a te értékedet csökkentik, hanem lehetőséget adnak arra, hogy megmutasd: a tiszta szív, a belső hit és az állhatatosság minden külső seb fölött áll.

Egy régi zen történet jut eszembe:

Egy tanítvány odalépett a mesterhez:
– Mester, igazságtalanság ért, hazugságokkal vádoltak. A szívem tele van keserűséggel. Mit tegyek?

A mester egy tál vízbe maréknyi sót szórt, majd így szólt:
– Idd meg!

A tanítvány belekóstolt, és eltorzult az arca.
– Keserű, ihatatlan! – mondta.

Ezután a mester a marék sót a folyóba szórta, és a tanítványt újra ivásra biztatta.
– És most? – kérdezte.
– Friss, tiszta, éltető. – felelte a tanítvány.

A mester ekkor így szólt:
– Az igazságtalanság és a hazugság olyan, mint a só. Ha kicsiny edényben hordod, megmérgezi a lelked. Ha azonban kitágítod a szíved, mint a folyó, akkor a keserűség elenyészik, és megmaradsz tisztának, igaznak.

Tanítás:

Ne engedd, hogy mások tettei szűk edénnyé szorítsanak. Maradj igaz önmagadhoz, és tágítsd a szívedet. Aki szeretett téged, annak mindig fontos maradsz.

Köszönöm, hogy olvastad! 🙂