A napsütés kezdetén indult a történetem, vagy a holdnak árnyékában már nem tudom.

Kérlek, szánj rám az idődből 3 percet!

Témám: a karma, illetve a kollektív és egyéni megrekedtség.
Nem könnyű elkezdeni, mert minden újrakezdés nehéz. Kell hozzá egyfajta önfegyelem és érdekeltség annak irányába, hogy talpra állj.

Buddha tanítása ezt mondja:

1. Van szenvedés – a szenvedés (duhkha /dukkha) az elégedetlenséget jelenti, azt, hogy valamilyen tapasztalat, élmény, számunkra nem kielégítő. Élvezetes és fájdalmas élmények egyaránt megjelennek és elmúlnak, egyik követi a másikat. Ezért nem találunk soha egy kielégítő, biztonságos állapotot. Ezért szenvedünk akkor is, ha valami élvezetes, s akkor is, ha valami fájdalmas.

2. A szenvedésnek van oka – az oka (szamudaja) a vágy, a sóvárgás arra, hogy találjunk egy szilárd pontot, ami örömteli és biztonságos. Törekszünk egy tökéletes állapotra, még ha nem is gondolunk így rá, s amit soha nem kapunk meg.

3. A szenvedésnek van vége – a megszűnése (niródha) nem más, mint a vágyakozás kialvása. Annak a törekvésnek, hogy elérjünk egy örökkévaló tökéletes állapotot. Ezért a szenvedéstől megszabadulás, a nirvána, az nem egy hely, nem egy állapot, nem egy létforma, hanem a sóvárgás megszűnése.

4. Van egy út, amely a szenvedés megszüntetéséhez vezet – a szenvedés megszüntetésének az útja (márga/magga) az, amit nemes nyolcrétű ösvénynek neveznek.

Ez három fő részt tartalmaz: az erényességet, az elmélyülést és a bölcsességet. Az erényesség lényege külsőleg a helytelen tettek elkerülése, amivel magunknak és másoknak a kárára vagyunk, belsőleg pedig minden rossz elkerülése. Az erényes tettekkel, szavakkal és gondolatokkal békét és nyugalmat hozunk létre, mely jó következményekkel jár. Az elmélyedés a tudat finomabb ragaszkodásait kezeli, aminek következtében nyugalmunk és örömünk mélységesebbé válik úgy, hogy nem alávetett különféle külső körülményeknek.

Az ok – okozat hálót sző; ezért a saját hálódat szövögeted, és tovább viszed addig, amíg nem érted meg, hogy mindent rendezned kell.

Minden, ami benned van egy körforgás, ez a Te szűrődön keresztül megy, ahogy látod világod és tovább gondolod…

Folyamatosan teremted az élet rossz oldalát, és hibát hibára vétesz!

Így pedig nem jutsz előre, mert csapda! Az ember sokáig tévhitben él és hozza magával az okot. Ez a karma, melynek a „hozadékai” vagyunk.

Ugyanakkor nem sikerült vele “megbirkóznunk”, mivel jelen életünk kapcsolatrendszerekből áll, mint például: betegségtudat, felelőtlenség, hiányok megoldása, egyenlőtlenség, félreállítás, kirekesztettség stb. Egy ideig lehet az erősségünk, de jelen esetben önmagunk sem tudjuk mi a megoldható, és hol van a gyenge pont. Ennél fogva tevékeny eredmény sincs, mert hárítasz mindent és dől a vár!

A kihívások adott esetben inkább a “szégyenkezés felé visznek” és darabjaira szed minket az élet. Ez pedig a saját világod, nem pedig a környezeted.

Így beszűkít maga a félelem és egy idő után, ez beszűkült tudatállapotnak felel meg.  Ekkor beszélünk: megrekedtségről.

Ezért figyeljünk egymásra és magunkra!

Mivel az ego felülírja a jövőt, és a várakozásban nincs előrelépés, de MEGREKEDÉS annál inkább.

Kérlek, gondold át és ne siess előre!